Magunkról

Közhasznú Egyesületünket 2010. nyarán alapítottuk.

Helyi illetőségű, kultúrát, művészetet, kézművességet művelő és kedvelő, egy nagyobb közösségért tenni szerető emberek vagyunk.

Értékrendünk a hagyományok őrzésén, teremtésén, emberi, természeti, kulturális és nemzeti értékeink védelmén alapul.

Tevékenységünk során megéljük a közös alkotás örömét, az egyéni kreativitás szabadságát.

Élvezzük magát az együttlétet , az összetartozás melegét , a teremtés , az önteremtés felszabadító erejét.

Egy olyan kézműves alkotóház, galéria és szálláshely létrehozásán dolgozunk, mely mindannyiunk számára mindenkor nyitott , és teret biztosít a legkülönbözőbb féle kézműves foglalkozásoknak, tanfolyamoknak, táboroknak, kiállításoknak és előadásoknak.

A Kisbíró 2015 februári számában megjelent cikk a Teremtőkert híreiről innen letölthető.

A teljes cikk itt is olvasható:
 

A TEREMTŐKERT HÍREI

Kedves Olvasó!

A MOL egyedülálló környezetvédelmi programot hirdetett meg 2006-ban, melynek alapvető célja, hogy  támogatás segítségével településeink még több és szebb zöldfelülettel gazdagodhassanak. A program azonban nemcsak környezetünk megóvását tűzte ki nemes céljául, hanem a közösségek összefogását, a környezettudatosság erősítését is.  Fontos szempont, hogy a program kizárólag őshonos növények telepítését támogatja, valamit elvárás az is, hogy a kivitelezésre környezetbarát módon és közösségi akció keretében kerüljön sor.

Bővebben: A Teremtőkert hírei a Kisbíróban - 2015. február

Egyesületünk a Völgyvidék Leader Közösség támogatásával az elmúlt ősszel HELYI TERMÉKFEJLESZTÉSRE IRÁNYULÓ TANFOLYAMOKAT indított a TEREMTŐKERT ALKOTÓHÁZBAN.
A tanfolyam 4 modulból áll: kerámia, szövés, borkészítés és sütés. Ez összesen 4x15 alkalmat jelent. A képzés 8 fős csoportokban, elsősorban a helyi illetőségű felnőttek számára nyújt lehetőséget a tanulással egybekötött, családias hangulatú közösségi életre. Célunk a kézműves mesterségek megőrzése, a helyi piac, a helyben foglalkoztatás ösztönzése, és nem utolsó sorban a helyi kisközösségek építése.

2012 őszén indult a szövés és a borászat, amelyek 2013 februárjában érnek véget. Rögtön utána indul a kerámia és a sütés, melyek egészen május végéig fognak tartani.

A SZÖVÉST jómagam is végigjártam.
Ahogy régen az asszonyok a hosszú téli estéken eljártak a fonóba, vagy tollat fosztani együtt, úgy jártunk össze mi is heti rendszerességgel ezekre az alkalmakra.

A 15 alkalom alatt megtanultuk felvetni a kereteinket, - ez a legnagyobb tudomány! Rengeteg érdekes és szép mintát kipróbálhattunk, ki-ki a maga türelméhez, tehetségéhez és tetszéséhez képest. Így csupa egyedi dolog került ki a kezeink közül. Volt aki tarisznyát, volt aki párnát, volt aki szütyőt, futót, pénztárcát, szalagot, vagy éppen bábot készített magának vagy éppenséggel ajándékba.

Meseszép színekkel, végig tiszta gyapjú fonalat használva dolgoztunk, alkottunk.

Szívet melengető volt, ahogy a reggelente befűtött cserépkályha minden alkalommal ontotta melegét. Mindig volt, aki mindannyiunkra gondolva sütött valami finomat, mindig főztünk egy jó forró teát, és amellett, hogy szőttünk, beszélgettünk, időt szakítottunk magunkra, figyelmet szenteltünk egymásra.

Botta Veronika

A heti rendszerességgel megtartott előadásaimon öreghegyi szőlősgazdák és lelkes borkedvelők gyűltek össze azért, hogy belepillantsanak a borkészítés tudományába. A célom az volt, hogy az érdeklődők nyomon követhessék a bor készítésének lépéseit a szürettől a palackozáson át, egészen a borbírálatig. Megismerhették továbbá a főbb szőlőfajtákat, bortípusokat és ezek készítési technológiáit és hazánk fontosabb borvidékeit is.

A fontos tudnivalók ismertetése után mindig a témához kapcsolódó borokat nyitottam és kóstoltottam a hallgatósággal, így testközelből is tapasztalhattuk a különféle módon készített borok tulajdonságait.
Azon túl, hogy szőlőtermesztésről és borkészítésről osztottam meg információkat, ezeken az alkalmakon egy remek közösség formálodott, a borok mellett sokféle témáról tudtunk beszélgetni péntek esténként. Ezúton is köszönöm nekik, hogy mindig eljöttek és szeretettel teli légkört biztosítottak az előadásaimhoz.

Takács Edina

Ahogy a késő délelőtt melengető napsugarai kezdték megszárogatni a pinceajtót lezáró láncszemekre felakasztgatott harang alakú, cirmos szirmú, színpompás virágocskákat, sejteni lehetett: szemet gyönyörködtetően változatos és színgazdag egyéni alkotások kerülhetnek ki a nap végén kezeink közül. Nem véletlenül szerettem volna már oly régóta dolgozni ezzel az anyaggal! - erősödött meg bennem. És ezzel a felismeréssel félre is tettem az egész napos kézműveskedés miatt elmaradó, és otthon tornyosuló házimunkák kapcsán furdaló lelkiismeretet...

A nemezelés egy igen ősi mesterség. Igazi hazája Közép- és Belső Ázsia, ahol a nemezkészítés többezer éve folyamatosan él, de ismerték a Balkánon és Európa skandináv területein is. Keleti származásunk révén, a nemezkészítést a magyarság egyik ősfoglalkozásának is tekintik. Maga a technika végtelenül egyszerű, és egészen minimális eszközigényű. Alapanyaga a tiszta, élő gyapjú. Igen, a juhok gyapja, melyet nyírás, szaggatás, áztatás, mosás, szárítás és fésülés, valamint természetes festőanyagokkal történő festést követően használunk fel.
Bámulatos, hogy pusztán a két kezünk simító, dörzsölő, majd egyre fokozódó erejű gyúró, hengerlő mozdulatai hatására, a tocsogó szappanos forró víz segítségével, milyen erős textúrájú strapabíró anyag keletkezik. A szőrszálak összegubancolódnak, kócolódnak, és a gyapjú a víz, meleg és gyúrás hatására minden kötő- és ragasztóanyag nélkül összeáll. A növényi festésű, változatos színű gyapjú felhasználása élénk, vidám és gazdagon variálható színvilágot eredményez.

Emellett a gyapjú szabadon formálható, engedékeny anyag, így a megjeleníthető mintáknak is csak a kreativitásunk szab határt. A nemezkészítésben van valami ősi, ösztönös örömteli érzés. És ez a fiatalabbakat is megragadja, amit a nap folyamán végig velünk együtt dolgozó két lány, Csipi és Kata lankadatlan kitartása is megerősít.

A mai világban kevés alkalom kínálkozik, vagy adatik az embernek az ilyen örömteli alkotó tevékenységre. A tanfolyam vezetőjének, Flórának szeretetteljes és közvetlen iránymutatása, valamint Erika segítő közreműködése révén már így elsőre is meglepően szép alkotások születtek.

Érdemes végigkattintgatni a galéria fényképein!

Te, bárányok gyapjából való
Tíz ujjal óvatosan készített
Ezernyi vízcseppel meghintett
Drága hazánk ékes kincse
Lyukadásig sose kopj.
Olyan legyél, mint az igaz erőd,
Erős, mint a selyem, fehér, mint a hó.
Ámen
(mongol népköltés)

Kerényi Zsuzsanna

Ez évi húsvéti, közös készülődésünket két naposra terveztük. Az első alkalommal a tojásírás hagyományát ápoltuk a vele járó elmélyülés, elcsendesedés lehetőségét, ugyanakkor a közösséghez való tartozás élményét mindenki felé nyitottan megteremtve. Nagy örömünkre több olyan látogatónk is volt, aki eddigi működésünk során még nem járt nálunk. A csodaszép tojások mellett tavaszi tulipánok is nyílhattak a kezeink munkája nyomán, melyeket foltvarró technikával készítettünk.

A második napot elsősorban a gyermekekre gondolva szerveztük, ám a legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, sok esetben igazi családi programmá vált. A TEREMTŐKERT épületét és udvarát --gondolom a barátságos tavaszi napsütésnek is köszönhetően -, sokrétű, színes sokadalom népesítette be. Több helyszínen, forgószínpad szerűen lehetőség volt húsvéti mézeskalács figurák megfestésére, báránykák, különféle nyuszik és tavaszi ablakdíszek, füzérek készítésére.

Sok, együtt megélt szép esemény van már mögöttünk, de azt hiszem, ez a nap igazi, szívet melengető ajándék volt a számunkra, melyért kitartóan és odaadóan megdolgoztunk. Hatalmas élmény volt, hogy mindazt a jót, amit szűkebb körben már többször megtapasztaltunk, most még többekkel oszthattunk meg. Az alkotóház konyhájában és napsütötte verandáján mindkét nap lehetőséget teremtettünk helyben készült, házi, kézi apróságok, finomságok árusítására. A falakat a rajz szakkörös gyerekek munkáiból rendezett kis kiállítás öltöztette. A szomszéd Kata lovai és kecskéi a hátsó kertben hálásan fogadták a kíváncsiskodó gyermekek simogatásait.

Azt gondolom, hogy húsvéti rendezvényünk az ünnephez méltóan tartalmasan, szépen és egységben újjászületve sikerült.

Botta Veronika

Villámgyorsasággal telt el a nyár. Mint egy megállíthatatlan vonat, úgy robogtunk át az idő adta tapasztalatokon és történéseken. A helyszínek, az események, az emberi kapcsolatok, felmerülő vágyaink és beteljesülésük utazásunk, életünk állomásai. A TEREMTŐKERT vagonjai sok színes állomást érintettek : jurtát, tábort, égető kemencét, vásárt, lekváros fazekat, alkotóház falakat, pályázatokat, és száguldunk tovább. Szeptember 10-én elértük a tordasi Hangya Napokat.

A Hangya Napok terményünnep. A gabonáé, a szőlőé, a gyümölcsé, amely beérett. Amikor a gyümölcs beérik, magától lehullik a fáról. Nem azért, mert bármi is kényszeríti erre, vagy mert ő le akar ugrani. Pusztán azért hullik le, mert a fa érzi, hogy a gyümölcs már megérett, és egyszerűen elengedi. Készen áll megosztani belső gazdagságát a világgal. A "lehullás" - önmagad másokkal való megosztása, szereteted, kreativitásod kifejeződése - sokféleképpen megnyilvánulhat: a munkádban, a kapcsolataidban, mindennapi életed során. Ezt a gondolatsort tettük elevenné nem csak a Hangya Napokra.

A gyümölcsöt, s vele együtt a nyár eszenciáját üvegekbe zártuk, egy kis bazsalikommal, almával és sajttal körítettük. Megfűszereztük a jó hangulatunkkal, egymás társaságával, egy kis csevegéssel, a végén tánccal. Habár a tikkasztó napsütés még mindig a nyári kánikulát idézte, így szeptember közepén ez mégiscsak legfeljebb a belevaló indiánok, ha úgy tetszik a vénasszonyok nyara. Ez is egy felejthetetlen állomás volt.

A vonatunk halad. Bátran és nyitottan állunk az új állomások elébe, és hagyjuk, hogy a beérett gyümölcsök a megfelelő pillanatban lehulljanak.

Botta Veronika

Nagy fába vágtuk a fejszénket, pontosabban falba a vésőnket. Jövőt építünk, miközben múltat találunk. Építjük a lehetőséget, hogy később teremthessünk benne.

A TEREMTŐKERT nem csupán egy hagyományos kert. Lehetőség tanulni, alkotni, lehetőség szőni, kerámiázni, elmélyülni, kikapcsolódni és kibontakozni.

Hetek óta dolgozunk az alkotóház felújításán, és a létra tetejéről már látjuk a szövőszékek helyét, halljuk a cserépkályhában pattogó tűz hangját.
Az ajtókról és a falakról lekapart festék alatt a múlt emlékeivel, nyitott ajtóink mögött az alkotás lehetőségével várunk mindenkit.

Kunsági Gabi

Képek a felujításról

A Kogi azt mondta, ő megideologizálja a lekvárfőzést, én közelítsek más oldalról. Más oldalról? Mondjuk a fa tetejéről.

Vicces látvány voltunk a lombok között guggolva, vagy aki éppen nem mászott a fára, az nyújtózkodva a lombok felé. Az arra járók mást nem is láthattak belőlünk, mint színes nadrágos fenekeket és telni látszó kosarakat.
Miután június egyik legforróbb napján leszedtük a meggyet, Edináék konyháját, teraszát, lépcsőjét kinek-kinek vérmérséklete szerint (az egyik helyre tűzött a nap, a másikon hűsítő árnyék volt) foglaltuk el, és megkezdődött a magozás, szelektálás, párosítás. Az éjszakába nyúló lekvárfőzés napokkal később a feketeribizli bokrok tövében folytatódott. Félig egy levendula bokron ülve lelkesen szedtem a ribizlit az örök fiatalságot hozó lekvár reményében.
Miután elkészült a sok szép reményt adó lekvár és a konyhapulton sorakoztak, az jutott eszembe, milyen nehéz is lesz megválnunk tőlük. Hogy könnyebb legyen az elszakadás, őszig roskadásig főzzük az éppen aktuális gyümölcs lekvárokat, hogy később szépen felcicomázva a standunkra tehessük.

Kunsági Gabi

Rendkívül sokat váratott magára ez az írás. Folyamatos törekvésem, az itt és mostban lenni, a pillanatot 100 %-ig megélni, olyan tökéletesen sikerült azon a napon, hogy a magam részéről szükségtelennek éreztem, hogy az eseményekről beszámoló szülessen. Én, aki folyamatosan a jövőt kergetem, és nagy hatékonysággal és számos megbocsájtás által (az önmagamnak való megbocsájtást is beleértve) lépek túl a múlton, sosem értettem, hogy hogyan tud valaki egy-egy eseményt fényképezőgéppel vagy kamerával a kezében leragadva megélni valójában, illetve mi értelme van utólag papírra vetni. Van jelentősége, hogy valamilyen formában megörökítsük? Hogy valami kézzelfogható is maradjon?

Számomra épp elég, ha látom, ahogy a jól megélt pillanat-mozaikok apránként, fényesen és sugárzóan, akár egy nagy puzzle darabkái beépülnek az egészbe, és más megragadott, megbánt, vagy éppen elmulasztott pillanat-halmazokkal kölcsönhatásba lépnek.

Az írás pillanatnyi örömét megélve, az itt és most kedvéért születik meg ennyi idő után, ezekben a percekben ez a kis élménybeszámoló, hogy reakcióba kerülhessen az olvasók pillanataival, hogy elegyükből azután újabb folyamatok indulhassanak el.

Izgatott várakozással és készülődéssel néztünk a Kulturális Nap elébe. Tudtuk, hogy nagy nap ez számunkra. Az első alkalom, hogy falurendezvényen, nagy nyilvánosság előtt megmutatkozunk. Kiállításunk helyszínéül a sportpályán felállított jurtát álmodtuk meg. Az időjárás jelentés elkeserítő előrejelzése egész héten erősen próbálta a hitünket. Végül a Jóisten kegyeit élvezve, egész nap szélcsendes, szikrázó napsütésben volt részünk.
(Fotó: Máriássy Éva)

A jurta darabokra szedve, porosan feküdt az iskola padlásán, ahonnan már jó előre lehordtuk. A rendezvény reggelére szép számú, lelkes férficsapat verbuválódott a nagy kihívásra: a jurta felállítására. Az István utánfutóstul, a Soma létrával, a Dénes három fiú gyermekkel érkezett. Ott volt Laci, Bazsi, Becő, Dezső, Kelemen, Boldizsár, Peti. Volt aki látott már ilyet, volt aki utánanézett a világhálón, voltak segítő szándékkal papírra vetett támpontjaink is, de a leginkább sajátos ötletek, eredeti férfias elképzelések és lelkesedésünk volt, amiket a második nekifutásra sikerült úgy összeboronálni, hogy vállalhatóan és megnyugtatóan álljon a jurta. (Fotó: Máriássy Éva)

A jól megérdemelt ebéd után láttunk neki a kiállítás berendezésének. Szauna klímában próbáltuk - Bíborkával, Andreával és Paulával - az elképzeléseinket a Borisz dinamizmusával lépést tartva megvalósítani. Elmondhatom, hogy igazán barátságossá és színessé sikerült, hiszen gyönyörű, egyedi, sugárzó munkákat jeleníthettünk meg. Igazán büszkék lehetnek magukra az első felnőtt szövés és kerámia tanfolyam, valamint a gyermek rajz foglalkozások résztvevői is.

Hogy kik ők?
Akik szőnek: Botta Veronika, Botta Zsoltné Vera, Cselikovics Nóra, Kovács Erika, Németh Tünde, Szendrői Júlia, Tóthné Máriássy Éva Sebestény Rita vezetésével. A kerámiások: Beck Réka, Cselikovics Nóra, Erdélyi Kincső, Horváth Erika, Meuris Györgyi, Tusnády Paula, Veres Andrea Kovács Erika segítségével. A rajzosok: Botta Benedek, Kunsági Kinga, Pap Anna Sára, Somlói Luca és Weinelt Veronika Kása Róza növendékeiként. A bemutatott termés az ő 4 hónapnyi, rendszeres, fokról-fokra felépített, kitartó és jókedvű munkájuknak az eredménye. (Fotó: Beck Réka)

A gyermekeknek és saját játékosságunknak kedveskedve nemezelésre is volt lehetőség. Sármásy Marika mérhetetlen türelemmel és kedvességgel segédkezett fáradhatatlanul a sok kicsi tarka labda és karperec elkészítésében. (Fotó: Veres Andrea)

A szabadtéri színpad fergeteges zenés-táncos műsorszámai, és a jurtabeli kézművesség igazi szívet melengető, élő, színes forgatagot varázsolt a focipályára azon a napon. A rendezvény remek alkalom volt a bemutatkozásra, ismerkedésre, beszélgetésekre, és még nagy találkozásokra is sor került. A beígért erős szél és eső a késő esti bontás után meg is érkezett, de addigra mi már a jóleső fáradtság érzésével, kellemes megelégedettséggel, jó társaságban kortyolgattunk valami finom borocskát az élet örömeit és minden pillanatát ünnepelve.

Botta Veronika

Nem is hinnénk, hogy múltunk és kultúránk milyen nagy hányadát határozza meg az étel. A hazai ízek, az otthoni receptek kulturális örökségünk, szép emlékű gyökereink. Egy nép, egy család, egy ember megismerésének múlhatatlan gyönyörűségei közé tartozik konyhaművészetének megismerése.

Érzékelésünk számtalan élménye fűződik ízekhez, szagokhoz és illatokhoz. Az étel a biztonságot jelenti. Elkészítése örömöt ad, a szeretet egy bizonyos szintű, kreativitást igénylő kifejezési módja.
Nekem a konyha mindig is egy közösség lényegét jelentette, egy meghitt helyet, ahol valamennyien összegyűlünk, ahol nemcsak enni-inni lehet, hanem ahol együtt lehetünk, beszélgethetünk, emlékezhetünk a múltra, fantáziálhatunk a jövőről, megválthatjuk a világot, és tanulhatunk egymástól. A gondosan megválasztott alapanyagok és hozzávalók által megadjuk az ételkészítés módját. Önmagunkat is megtiszteljük azáltal amit, és ahogyan eszünk.

Fontos, hogy felfedezzük és megbecsüljük, amivel a természet idényszerűen újra és újra megajándékoz minket, vásárláskor előnyben részesítsük a hazai és helyi termékeket. Csodálatos, ha a helyi gazdaságokban és házilag készített kézműves termékek a helyi piacon cserélhetnek gazdát, ha a közösség életében a vásárnap nem puszta adok-veszek, hanem találkozási lehetőség, társadalmi esemény. A helyi piac lenyűgöző sokszínűségével, zsivajával, magával ragadó hangulatával a közösség szíve lehet.

A fenti gondolatok, az étel-, és életélvezet, a hagyomány és a vállalkozó szellem ötvözete az, aminek hatására megérlelődött bennünk, hogy ezen a területen is kipróbáljuk magunkat. Ínycsiklandó házi készítésű nyalánkságaink kalákában készülnek. A szikrát Edina pattintotta ki, a Kunsági Gabi kezeinél pedig nem is lehetne ígéretesebb helyen a Teremtőkert fakanala.

Botta Veronika

A kerámiakészítésnek nemrégiben egy új, igen látványos és izgalmas módszerével ismerkedhettünk meg.

A raku egy japán égetési technika, amely körülbelül 400 éves múltra tekint vissza. Eredetileg a raku edények használata a tea szertartásokhoz fűződik.
Egy Csódzsiró nevezetű tetőcserépműves készített először ilyen kerámiát, aki szegénysége miatt kis kemencéjének kapacitását növelte azzal, hogy izzó állapotban vette ki az edényeket, majd vagy vízbe tette, vagy hagyta őket kihűlni a levegőn, hogy újabbat rakhasson a helyükbe. Ezeket a hagyományokat továbbgondolva született meg az a raku-égetési technika, amelyet ma többen is használnak a "nyugati világban".
A kemence felhevítése után, az edényeket izzó állapotukban vesszük ki egy hosszúszárú fogóval, föld- homok- forgács keverékébe temetjük, majd vízbe mártjuk őket. Az így keletkezett, redukálódott kerámiafelületek azon túl, hogy egy jellegzetes hangulatvilágot teremtenek, mindig változó és izgalmas színeket produkálnak. Ettől lesz maga az égetési folyamat is izgalmas, várakozással teli, a kerámiák pedig, mintha önálló életet élnének, mindig megörvendeztetnek és meglepnek bennünket változatosságukkal és egyediségükkel.
A raku szó jelentése "a ráérő idő élvezete" amelyet Csódzsiró leszármazottai később családnévként is használtak. (forrás: www.kortarsalkotas.hu)

Az égetésre egy szép kora májusi délutánon került sor, amit teázással, beszélgetéssel, korongozással tettünk még élménydúsabbá és felejthetetlenebbé.

Az eseményről , és az irigylésre méltóan szép munkadarabokról Beck Réka jóvoltából láthattok hangulatfotókat a galériában.

Botta Veronika

A tojásfestés szokása az egész világon ősidők óta elterjedt. A tojás különböző módokon való díszítése - írása, hímzése, patkolása - azonban szinte kizárólag a Kárpát- medencében élő hagyomány még ma is. A tojások díszítettségei a nép szépérzékének, műveltségének, lelki és érzelmi gazdagságának fokmérői.

A tojás természetes mivoltában is összetett szimbolikájú tárgy. Szabályos, önmagába visszatérő gömbölyded alakjával a teljességet idézi, az univerzumot szimbolizálja.

A tojáshéj két fele jelképezi az eget és a földet. A halott és élő, a látható és láthatatlan elhatároltságára emlékeztet, de a világok közti átjárhatóságot is sugallja. Sárgája a Napot, fehérje a Holdat, áttételesen minden kettősséget : fentet és lentet, férfit és nőt szimbolizál. Az évenként megújuló természet mintájára az ember a világ keletkezését és pusztulását, a születést és a halált ismétlődő folyamatként képzelte el, így a tojás azzal a tulajdonságával, hogy élettelen héja életmagot, csírát zár körül, az élet újjászületésének, az újrakezdésnek, a termékenységnek legősibb jelképe is. Számos népnél világteremtő mondák kapcsolódnak hozzá.

A kereszténység elterjedésével ez az ősi életszimbólum könnyen hozzákapcsolódott a feltámadás ünnepéhez. A tojás a húsvéti népszokások révén a sírjából feltámadó Krisztus jelképe. A színek közül a piros az öröm, a szeretet színe s Krisztus vérét is jelképezi. A zöld a tavaszt és a reménységet , a lila a bűnbánatot fejezi ki. A kék tojást "Máriagyász"-nak hívják.
A vízzel való locsolkodás a megtisztulást jelenti.

E húsvét ünnepén örömöt hirdetek,
Mert a Jézus Krisztus bár megfeszíttetett
És meghalt érettünk, minden bűnösökért,
Nem maradt sírjában, hozzánk még visszatért.
Itt van még közöttünk, szent nevét hirdetjük,
A húsvét ünnepét mi erre szenteljük,
Hogy arra többször is reá emlékezzünk,
Most üdítő vízzel, ha szabad, öntözünk,
Megöntözök itten öreget és ifjat,
Hogy emlékül kapjak pár tojást, pirosat.
Sok húsvét ünnepeket kívánom érjetek,
S gyenge beszédemért ki ne nevessetek.

Ahogy karácsonykor az alma, úgy húsvétkor a tojás az összetartozás, a közösségi kohézió megerősítője. Ezt sikerült átéreznem a mi kis kalákában való tojásírós alkalmunkon is.

Botta Veronika

Sokszor megkérdezem magamtól, hogy miért jó szőni? Mikor szövök, átérzem, hogy ősanyáink mit hogyan csináltak. Belekerülök egy nagyon ősi folyamatba, ami visz magával. Ugyanakkor a hagyományos mintákat és eszközöket már valami újra használom, mivel mi már nem vagyunk a hagyományok keretei közé szorítva. Átértékeljük, átgondoljuk a régit, átmossuk a XXI. századi önmagunkon és létrejön valami teljesen új és egyedi. Összekötjük a régit az újjal, és a semmiből teremtünk valamit.

Sebestény Rita, foglalkozásvezető

"Táska, vagy párna?" Ez volt Rita - a tanfolyamvezető szövőmester - kérdése hozzánk a szalagszövést követő foglalkozáson. Mindenki tetszés szerinti színekkel, mintákkal készíti talán élete "első" kézműves munkáját, ahogy én is. Rendkívül izgalmas és szórakoztató ennek a képességnek a felfedezése, látni, ahogy szaporodnak a vetések, a sorok és a pamutgombolyag életre kel. Szőni jó.

Németh Tünde, résztvevő

1987-ben születtem és azóta itt élek Tordason. A középiskolában keramikus szakon végeztem, jelenleg pedig egy főiskolán vagyok végzős textiles hallgató. Így több éven keresztül tanultam rajzolni. Közben sokat segítettem Anyukámnak kézműves foglalkozásokat tartani. Őmellette sok mindent megtapasztaltam, megtudtam a gyerekekről és az alkotási igényeikről. Ebből alakult ki szép lassan egy saját rajztanítási technika, amit nyári táborokban, magántanárként és most szakkörös tanárként igyekszem alakítani, fejleszteni. Számomra az egyik legszebb része a tanításnak mikor látom, hogy teljesen belefeledkeznek a gyerekek az alkotásba .

Kása Róza, foglalkozásvezető

Én nagyon szeretek rajzolni. Valamiért úgy érzem , hogy amikor odamegyek, és ott rajzolok , jól érzem magam. Teljesen máshogy térek haza, mint ahogy odamentem. Nagyon jó ott lenni! A rajz az egyik legkedvesebb szakköröm!

Weinelt Veronika

A Kundalini Jógát a Tudat és Éberség jógájának is nevezik. Ez talán az egyik legösszetettebb jógafajta, mely az elme elcsendesítése, testmozgás és erőteljes légző gyakorlatok együttes gyakorlásával éri el azt az eredményt, ami a mai kor rohanó emberének az egyik leghatékonyabban működő segítsége lehet az önismeret és a kiegyensúlyozott életvezetés útján. A testet formában tartja, az elmét megfegyelmezi, erőssé és rugalmassá teszi, hogy a hétköznapok terheivel, stresszes szituációival, állandó változásaival könnyebben elbírjon. Az erőteljes légzések mozgással vannak összekötve melynek hatására az egész véráram frissül, oxigénnel telítődik, a test egyensúlyba kerül, gyógyul: azonnal érezhetően frissebbek, életerősebbek, tudatosabbak leszünk. Az elme elcsendesül, békét tapasztal.

Ágotai Emőke, foglalkozásvezető

A jóga nekem a szabadságom átérzését, ugyanakkor a határaim feltérképezését jelenti. Kiváló eszköz az apróbb testi kínok,"itt fáj, ott fáj", a "nincs energiám, sem kedvem semmihez", és a "na, most aztán hagyjon mindenki békén" típusú nyavalyák kezelésére. Csodálatos a mozgás és a légzés kombinációja által megélhető tágulás és kiterjeszkedés. Külön öröm számomra, hogy a jó kis együttesben férfi is van.

Botta Veronika, mint résztvevő

Egy kis ízelítő az aláfestő zenékből:

http://youtu.be/T1D3ejwQiVg

http://youtu.be/w6sGJ-nKbSU

A minap a helyi újság márciusi számában megjelenő írásunkat fabrikáltuk. A résztvevők hozzászólásait keretbe foglalva egy igazi kis koprodukció született.
"A napokban néztem egy klasszikus amerikai filmet újra. A nagysikerű film elején és végén egy utcai rikkancs azt kiabálja, hogy: "Ez itt Hollywood, ahol minden álom valóra válik. Ez a hely maga a csoda, a lehetőségek városa. Gyertek Hollywoodba!"
Érdekes, gondoltam, nagy terveim mindig voltak, de sosem vágytam oda. Hamarosan 40 éve, hogy ide születtem, Tordasra, és úgy érzem, hogy ami itt most történik velem, velünk, AZ maga a csoda. Az álmainkat váltjuk valóra apránként, jó társaságban alkotva öntjük kézzelfogható formába.
Ki beleszövi egy tarisznyába, párnába, ki belegyúrja egy tálkába, dobozba, a kisebbje megrajzolja, a merészebbje beleérzi egy levegővételbe, egy mozdulatsorba. Mindegyikünk a maga módján a megtapasztalás, a megvalósítás örömét, fényét, az önértékelés sugarait építi magába. És nem kell érte menjünk a falu határán túlra.
Szóval beindult a szövés, a kerámia, a rajz, a jóga" - írtam akkor a Kisbíróba.
Veres Andrea a közös ügyködést roppant bölcsen és szerényen, a szívemig hatolva, Marlo Morgan szavait idézve így summázta:
"Néhányan körbeültük az izzó zsarátnokot. Mint a legtöbb amerikai bennszülött törzs, az itteniek is hittek benne, hogy ha körben ülnek, nagyon figyelniük kell egymást, különösen a szemben lévőt, mivel ő a lelki tükörkép. Amit a másikban becsülünk, azt a tulajdonságot magunkban is erősíteni akarjuk.
A nem tetsző cselekedet, megjelenés vagy viselkedés pedig arra figyelmeztet, hogy ne kövessük a rossz példát. Az ember csak akkor ismeri fel mások jó vagy rossz tulajdonságait, ha maga is ugyanolyan erényekkel vagy gyengeségekkel rendelkezik. Egyedül az önfegyelemre és az önkifejezésre való készségünkben különbözünk.
Társaim azt tartották helyesnek, ha az ember a saját elhatározásából változik meg. Mindenki meg tud változni, ha akar. Nincs megszabva, hogy mit vetkőzzünk le és mit szerezzünk meg. Másra csak a saját életünkkel tudunk hatni, azzal, ahogy és amit cselekszünk. Ez a hit erősítette a törzs tagjainak törekvését, hogy napról napra jobbak legyenek."
A TEREMTŐKERT számomra fogalom, sokunknak immáron beépült a hétköznapjaiba.
Aki nem hiszi, járjon utána!

Botta Veronika

Lehetne ez az én mottóm, hiszen nekem ez a két óra a kikapcsolódást, a feltöltődést, az alkotásban való élményt jelenti. Életem és munkám része az alkotás és itt egy új formájával ismerkedhetek meg, mely sokoldalú, fantáziadús, tele végtelen lehetőségekkel. Mindemellett új embereket ismerhetek meg és vidám környezetben, csak a "munkára" koncentrálva tölthetek el egy kellemes délutánt.

Beck Réka

Ha azt halljuk "karácsonyi vásár", mindenki szeme előtt megjelenik egy kép, hiszen az adventi időszakban úton útfélen vásárokba botlunk. Manapság a jelenléte hozzátartozik a várakozáshoz.
Ügyes kezű alkotók portékái között keresgélhetjük az igazit, a legtalálóbb ajándékot. Nem volt ez másként a mi vásárunkban sem, azzal a különbséggel, hogy nem csak válogathatott aki eljött, hanem alkothatott is velünk együtt.

A sárga csőrű rigó mára abból a madáretetőből csipegeti a magokat,amit Emma lányom itt barkácsolt össze, és a vásárban ültetett "Luca búza" is meghozta azóta a reményt a bő termésre. Forralt bor, forró tea és a kenyérlángos különböző fajtái enyhítették az éhséget és melegítették a testünket, mert a lelkünket a látvány simogatta melegre.
A vásárt megelőző tavaszra emlékeztető napok után ugyanis az égiek kegyelméből mesebeli hópelyhek hullottak ránk, és segítették a kellő hangulat létrejöttét. Csodálatos kerámiák, kamrapolcokra szánt finomságok, ékszerek, nemez csodák, varrott ajándéktárgyak, mézeskalácsok, és a kézműves napokon készített tárgyak várták az ide látogatókat.
Reményeink szerint nem lesz ez másként az elkövetkezendőkben sem.

Kunsági Gabriella

A karácsonyi ráhangolódás, ellazulás egyik legfontosabb kelléke a jó hangulat. Ezeken a foglalkozásokon nemcsak a jó társaság, a kézműves ajándék elkészítése, az alkotás öröme, hanem a forró tea, a forralt bor és az apró harapnivalók is ezt biztosították.
Először az adventi koszorúk készültek el. Vasárnap már otthon gyújthattuk meg rajta az első gyertyát. Ezután apró, de annál szebb, kreatívabb ajándékok születtek. Készültek gyöngyékszerek, kerámia karácsonyfadíszek, varrott vendégváró ajtó- vagy ablakdíszek, gyönyörű piros-fehér kézimunkák, angyalkák tobozból, nemezből és filcből.

Az ünnepi asztal díszei lettek az itt készült kerámia mécsestartók és a mártogatott vagy öntött gyertyák ( ezt a foglalkozást meg is ismételtük a nagy sikerre való tekintettel), valamint a feldíszített Luca búza. Külön öröm volt számomra az igazán fiús foglalkozási nap, amikor madáretető készült és forralt bor fűszereit tartalmazó zacskó.

Hegedűs Mónika